„A mellékelt jegyzékekből is látszik, hogy a TPT dolgozói milyen sokféle tevékenységgel foglalkoztak az elmúlt 30 évben. E felsorolt tanulmányok Kapcsolat által jelzett csatornákon keresztül megkérhetők, megszerezhetők.”

Ez a könyv igazi ajándék…
s nem csak minden ismerősének!
Asztalos László
Lusta Emberek Könyvtára: 1. kötet.
 
A lusta emberek tornája

(„ A Lazy Men’s Library:
I. Physical Exercises”)

 

Lezárva: 2005. december

Ajánlás
 

Fel a harcra: A lusta embereknek ugyanolyan emberi jogaik vannak, mint a …. szorgalmasoknak, az „állandóan hajtósaknak”, a „mindig mindent tökéletesen csinálóknak”! Ugyanúgy jogosultak vagyunk tehát jól érezni magukat, mint például az uszoda borzongatóan hideg vizében naponta órák hosszat szenvedő „rozmárok”, vagy az edzőtermek oroszlán és izzadságszagú tükrei előtt illegő-billegő „Schwarzi-utánzatok” és „Jolli-babák”, hogy a benzin-szag és oxigén-hiány miatt az aszfalton „sportolva” fuldokló „etiópokról” már szó se essék..

 

Egy jelentős különbség azért persze van az igazi restek és a később említett „szorgosak” között. Egy valódi lusta mindig kellemesen, könnyedén, sőt néha elegánsan, ám mindenkor lehetőleg még a létezését is élvezve, kívánja meg elérni a célját. S ha a dolog még az ilyen, szerintük „hihetetlen, szinte emberfeletti erőfeszítéseik” ellenére sem igazán sikerül, akkor sem kapnak agyvérzést. Éppen ellenkezőleg: kedves és mentegődző mosollyal tárják szét a karjukat, mondván: „Hát, bizony ez most nem sikerült…Most sem.”

 

Korábban, a teljesítmény-centrikus ifjúság gőgjével, mi tagadás, én is eléggé megvetettem az ilyen „életművészeket”, a vidám naplopókat, a kedélyes semmit, avagy alig valamit tevőket. Napjainkban azonban - egy olyan korban, amikor szinte mindenkinek, mindenhol és mindenkor „nyomulnia” kell, amikor pillanatonként kötelező „bizonyítania”, s lehetőleg mindenkit lehengerlő módon, továbbá: a munkahelyen, a társasági életben, s az ágyban is állandóan „igazolnia” kell , hogy „én vagyok a király” -, bizony-bizony , igencsak megtanultam becsülni az önmagukkal, a saját és a mások emberi hibáival is békében élni tudó, kiegyensúlyozott és békés-megértő emberek értékeit.

 

Ez a kedélyes , bár némi humort és öniróniát kétségkívül igénylő, gyakorló-füzet ezért elsősorban a saját renyheségüket békességgel elfogadó „méltóságteljes lustáknak” készült. Szeretném azonban megszólítani azokat is, akik csak olyan „hebehurgya lusták”. ők azok, akik állandóan „ingadoznak”, s ezért minden Szilveszterkor fogadalmat tesznek: „Na, a jövő évtől azután komolyan nekiállok és ….” Általában a negyedik, vagy ötödik alkalom után persze valahogy’ mindig kiderül, hogy „valamiért” soha nem igazán teljesülnek a vállalásaik: „sajnos, épp’ akkor nem volt időm”, „sok lett közben az elfoglaltságom”, „különben is, nem éreztem jól magam”, stb. Szeretném azonban őket is boldoggá tenni azzal, hogy olyan gyakorlat-sorokat ismerhetnek meg, amelyeket biztosan az életük végéig meg tudnak majd csinálni.

 

S szeretném megnyugtatni az „ál-lustákat” is: akik a „legnagyobb hajtásuk” közepette még szégyellik is, ha néha bizony még ők is „elgyengülnek”, s „csak úgy ejtőznek”. ők azok, akik megrettennek attól, hogy néha, akár csak egy-egy pillanatra, még róluk is lehámlik a „Komoly Ember” máza. Ilyenkor ott állnak – a különben rájuk se hederítő - világ előtt „meztelenül”, maszk nélkül, mint látszólag „normális emberek”. Megpróbálom számukra is felvillantani, hogy ők is - mint, minden tisztességes ember – a „görcsölés”, az állandó és hangos bizonyítási-bizonygatási vágy nélkül is kerülhetnek nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog viszonyba a saját testükkel, lelkükkel.

 

Ez a spirál-füzetecske persze igazából azoknak készült, akik kizárólag, s csakis a jó puha, meleg ágyikójukban - s ott is kéjesen elnyújtózva - vagy az unalmas értekezletek és konferenciák kényelmetlen székeiben unatkozva, esetleg az otthoni kényelmes karosszékükben szunyókálva, s „elmacskásodva”, talán akár csak a kegyetlenül őszinte fürdőszobai tükrük előtt „tollászkodva”, stb. szeretnének valami kellemeset – de persze „ugye, nem túlzottan megerőltetőt?!” - tenni az egészségükért, a még jobb kedélyükért, s a még annál is kedvezőbb közérzetükért.

 

A gyakorlatok megtanulása végett oldalanként is kihajthatónak készült könyvecskét azonban véletlenül sem szabad minden részletében ”borzasztó komolyan” venni: mindenki csak azt a mozdulatot és annyiszor csinálja, ami éppen akkor jól esik neki, amit valahogy’ „kíván is a teste”. Közben azonban halálosan komolyan , azaz életteli bölcsességgel, kellene eltöprengeni a könyvem egészének üzenetén: miután - elég sokunknak, legalábbis egyelőre úgy tűnik – mindössze egyetlen röpke földi lét adatik meg, ezért talán érdemes lenne a még rendelkezésünkre álló rövidke időnket végre már önmagunkkal és másokkal is békességben, jól és jó hangulatban, kedvesen, kedélyesen és kiegyensúlyozottan eltölteni. S ha ezen „konyha-bölcsességen” legalább néhány ember a jövőben időnként kissé elmeditálgat, akkor már biztosan nem hiába nyomtatták ki - a természetesen újrafelhasznál-ható papírra – ezen „gyakorló-füzetnek” álcázott szerény (ál)bölcseleti dolgozatot.

 

Budapest, 2005. január 31.


Ugrás a lap tetejére